Ki mire gondol,mit érez mikor testét,nemi szervét cirógatják..
Témavezetővadmacs
Sziasztok !

Mindannyian éreztük már testünk lüktetését,mikor partnerünk kezével simogatja,csókjaival borítja. Mikor úgy érezzük a vágynak nincs határa,és a beteljesülésnek korláta. Partnerünk csókjaira,nyelvének érintésére testünk megfeszül...és már nincs tovább...mert ez a csúcs..
Kérlek bennetek kortól,nemtől,nemi identitástól függetlenül írjátok meg,mit jelent ez nektek.... :)  :P 
Áttekintés
A téma indult
A témát olvashatja
Bárki
Hozzászólhat
Bárki
Hozzászólások száma
19
A témához nem szólhatsz hozzá

Hozzászóláshoz előbb be kell lépned. Ha nem vagy még tag, előbb költözz be!

Hozzászólások

1
soktuegymakk#15
előzmény
Válasz a(z) 11. üzenetre:
Na ja!!
Ez így igaz, mert ha a gázbölömbérben nem szinyál a gogyó, akkor meg kell skrejbolni a dűznit és abcukkolni a skízbájmflőrt!!
Ez a titka mindennek!! :D
xgy5050#19
A csoda. :) 
hata#18
!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/4/USRf_45be0c5/11ffc9.jpg
Mi is nagyon szeretjük az orális szexet! Egymást a nyelvvel érzékien kényeztetni.
csakegyember#17
Sziasztok!
Elmélet és gyakorlat!
Érzelmek és érzetek. Tagadhatatlan, hogy a legtöbb esetben kéz a kézben járó dolgok, de...
...de vajon mindig pontosan meghatározható, hogy melyik is van előbb, előrébb? melyik is "erősebb" éppen a másiknál? (...félig-meddig meghivatkozva itt a viccesebben megfogalmazott "lényeget" a 11. üzenetből... :) ...)
...de soha nincsen az úgy, hogy (...még akármennyire sértő is lehet az talán sokaknak is, így megfogalmazva...de, ha már leírtam ezt, akkor gyorsan, előre is bocsánatot kérek azoktól akiknek tényleg az!...) kicsit, vagy akár jobban is, már-már "elszemélytelenedve" jelenik meg a képzeletünkben pillanatnyi, aktuális testi vágyunk kielégítése gondolatához, vágyához "hozzápárosulva", mondjam úgy "valakinek a valamije", amiben igazából a valamije az ami konkrétabban megfogalmazódok, míg a "valaki" már sokkal kevésbé konkrétan?
Jó-jó! Tudom-tudom! Erre mindenki, akiben csak egy szemernyi önérzet is van, azt fogja mondani, hogy soha! De igazából nem is az a kérdés lényege, hogy mit is "szoktunk" erre mondani, hanem az, hogy vajon a talán soha senkinek ki sem mondott gondolatainkban hogyan is képesek megjelenni dolgok.
Hmmm. Kicsit elveszett a lendület, hiszen ha kicsit is belegondolok, nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire is értelmetlen kérdés a soha senkinek ki nem mondott gondolatok köréből kérdezni bármit is...
Pedig?
Pedig azt hiszem az "igazság" azokban a gondolatokban van és az egyik legnagyobb hiba, hogy nem különösebben van annak "kiforrott fóruma", hogy különösebb felháborodás keltés nélkül kimondhassuk mindazt ami és ahogy csak van (...volt és lesz is...) a fejünkben, akár csak alkalmanként, akár csak egyszer-egyszer, de akár rendre ismétlődően is, amiből a "rendre ismétlődőeket" még csak-csak megpróbáljuk "valahogy" megfogalmazni, de az amolyan alkalmankénti elragadtatások gondolatainak legtöbbjét életünk végéig tagadjuk inkább, sem mint el-kimondanánk, holott...holott?...holott ez is olyan része az életünknek mint megannyi bármi más részlet, csak...csak olyasmi dolog ez, hogy azok akik jól tudnak hallgatni a gondolataik ilyesmi részleteiről, azok azonnal megvetik azt, aki "rosszabbul hallgatja el". Hát, szerintem, java-részben ezért vannak (...talán számolhatatlanul is?...) a soha senkinek ki nem mondott gondolatok.
Pedig mennyivel is másabb lenne az élet, ha nem kellene ennyire szégyenlenem abban azt, hogy bizony van az úgy, hogy csak a testemet érintő kéz által keltett érzetek utáni vágy van a fejemben, szinte teljesen mentesen minden bonyolult intellektuális hozzákapcsolódás nélkül, mondjam úgy önmagért az érzetért és annak a gondolatával "megspékelve", hogy hová is vezethet az.
(...olyasmi is lehet-lehetne ez alkalmanként, mintha azt mondanám, hogy még annyira is "leegyszerűsödhet" bizony a testi vágy kielégítésének a gondolata, vágya, hogy néha akár az is, annyi is jól tudna esni, hogyha lenne a polcomon pár doboz, amikben egy száj, vagy egy pina van, hozzájuk nőtt kezekkel, hogy amikor kinyitom a dobot és kiveszem abból bármelyiket is, a kezek átölelik a derekamat és "ráhúzkálják magukat" a meredező farkamra...persze ennek a gondolatnak az "édestestvére" kell hogy legyen annak a gondolata, hogy "valahol, valakinek" a polcán talán nekem is megvan a magam doboza, amit ha kinyit az illető, akkor nekem csak annyi a dolgom, hogy megölelem, megmarkolom a seggét és élvezésig nyalom a csiklóját, vagy kefélem a pináját, ahogy azt ő éppen akkor kívánja..."ennyi"...)
De nem mondhatom ezt, hiszen azzal azt váltanám ki, hogy mindenki, aki csak olvassa, óvatosan, laposan körbepillant észrevétlenül és amolyan szocializálódásból fakadó "hivatali kötelességének" érezve azt és eleget is téve annak, valami perverz, vén kéjencnek bélyegezne.
Hogy aztán az óvatos, lapos és észrevétlennek gondolt körbepillantás közben mi is volt a fejében, mi minden is futott át a gondolatain? Na, azt sosem tudjuk meg!
Aztán akár egy jószerével egész életet is leélhetünk, mire egyszer el kezd derengeni, hogy igazából "ez" nem is szól másról, csak arról, hogy ha mernénk önmagunk gondolatival őszintén szembenézni, akkor attól egyből nagyságrendekkel nagyobb esélyünk lenne arra, hogy különösebb "ok keresések nélkül" is el tudjuk fogadni a "másik" aktuális vágyait, sőt akár apró részletekből, rezdülésekből is rá is tudnánk érezni azokra, miközben azt a szabadságérzetet is megtapasztalhatnánk, hogy egyre-másra teljesülnek a mi magunk soha senkinek ki nem mondott gondolatai, elképzelései, vágyai is és...és idővel, akár észrevétlenül talán meg is szűnnének a soha senkinek ki nem mondott gondolatok, vágyak, hiszen ahhoz nem kell a gondolatainkat, vágyainkat mindenkinek elmondani, "bőven" elég, ha akár csak egyetlen "ember" is van a világon aki előtt bármi és bárhogyan is felvállalható, de...de "az, az egy" viszont elengedhetetlenül "kell(-ene)"...
De nem! Mégsem! (...miért nem?..."azért sem"?...) 
A legtöbbször és a legtöbb dologban talán leginkább önmagunknak nem vagyunk képesek fölébe nőni!...mert...mert "túl veszélyes"?
Inkább maradnak és egyre csak szaporodnak a soha senkinek ki nem mondott gondolatok, elképzelések, vágyak...(...mert így maradhatunk csak a "jól hallgatók" társaságának (társadalmának?) elfogadott és akár megbecsült tagjai...)
Egy hosszadalmas gondolatmenet, egy sehová nem vezető gondolatról...értelmetlenül.
Igen, értelmetlenül, mert mennyit is ér az a "tudás" (..."felismerés"?...), amivel semennyivel sem tudjuk jobbá tenni az életünket, a világunkat?
Gondolom sokan sejtik, sőt, talán sokan tisztában is vannak azzal, hogy ennek itt még messze nincsen vége, de...de azzal meg én vagyok tisztában, hogy eddigre is már biztosan alaposan megcsappant az "olvasó tábor" és ha még folytatnám is, talán teljesen el is fogyna... 
:) ...
...így inkább illedelmesnek tűnően megköszönöm, hogy itt lehettem!
További kellemes-szép napot mindenkinek!
Ennyi . :D :D :D
soktuegymakk#15
előzmény
Válasz a(z) 11. üzenetre:
Na ja!!
Ez így igaz, mert ha a gázbölömbérben nem szinyál a gogyó, akkor meg kell skrejbolni a dűznit és abcukkolni a skízbájmflőrt!!
Ez a titka mindennek!! :D
soktuegymakk#14
Szerény véleményem szerint, a simogatás, az orális izgatás a lelki kielégülés alapfeltétele.
A behatolás a testi gyönyöröké!
E kettő nincsen meg egymás nélkül, vagy csak nagyon ritkán!!!!
Amennyiben a simogatást, a nyalakodást nem kíséri a behatolási vágy, akkor az csak gyenge "taknyolás". Függetlenül attól, hogy simogatást valós élvezet/élvezés kísérte-e.
Természetesen olykor izgalmas lehet egy nagyon gyors numera, de az igazi, mindig az, amiben MINDEN benne van.
A szex egy olyan érdekes és izgalmas TÁRSASJÁTÉK, ahol figyelni kell a másik fél/felek reakciójára is!!! Ez igaz a simogatásra, a nyalakodásra, azaz a pettingre is.
Soha ne felejtse senki!!
Minél nagyobb élvezetet nyújtunk a másiknak, annál jobban fogja kívánni a következő együttlétet!!!
 :D  :D  :D 
morgocska55#12
előzmény
Válasz a(z) 11. üzenetre:köszönjük "emese"  :D :D
A szerelem definiálhatóan amortizálódott peripólusos komplexuma mindazon, hol a depresszív neurózis, hol pedig a patetikus levitáció szintjén önmegvédő emulációknak, amelyek a pszeudoindividualisztikus szubkollagenizáció révén diffundálódott kvázi habituációs érzések által retifisizálódott egocentrumban kiváltják a: "de jó lenne egyet dugni" érzést! ;)
"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér 
S tavaszi zápor fűszere a földnek; 
Lelkem miattad örök harcban él, 
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg; 
Csupa fény és boldogság büszke elmém, 
Majd fél: az idő ellop, eltemet; 
Csak az enyém légy, néha azt szeretném, 
Majd, hogy a világ lássa kincsemet; 
Arcod varázsa csordultig betölt 
S egy pillantásodért is sorvadok; 
Nincs más, nem is akarok más gyönyört, 
Csak amit tőled kaptam s még kapok. 
Koldus-szegény királyi gazdagon, 
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
Bizonyára mindenkinek ismerősek  a fenti sorok. Az én koromban már az ember hajlamos lelkizni, szexuális életébe a lelkét is beletenni.Hisz csak azt kapjuk vissza,amit adunk,és adni jó...adni öröm. Legyünk kicsit önzők,szeressük testünket annyira,hogy hagyjuk kényeztetni.Öleljük partnerünk,simogassuk csókoljuk,hagyjuk,hogy vágyain felemésszék akaratunk,és az ösztön vezessen.És,ha néha a könny kicsordul szemünkből,ne fordítsuk el fejünket,ne szégyeljük,mert ez azt jelenti,olyan szintre jutott az adrenalin,hogy lelkünk túlcsordult,és kinyiltak az érzelem csapjai.Csodás élményt,gyönyört kaptunk....és ,adtunk,amihez semmi nem fogható.
Kívánom,mindenkinek legyen ilyenben,vagy hasonlóban része.Mert rengeteg csoda van a világon,de az embernél nincs csodálatosabb.
horgasz57#9
leg ragyogóbb erzés ami az embert érheti zsiborog lüktet élvez akár anö erintesere vagy a nöierintesre acsúcs mikor lüktett az ember es elpiled utána
freeride#8
Szia !
A képeid sokat mondók. Lehet, hogy hasonló körben forgunk - forgok Veletek. Már kinőttem - és úgy látom Ti is - a durrbele hancurozásból és a simogatós, tartalmas, szeretet teljes, ugyanakkor határok nélküli sexet szeretitek. Esetleg mással is megosztva. Imádom a nyalakodást, ha a kémia passzol, kölcsönösen.
 :P 
!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/2/USRf_2c72e12/f409b6.jpg
Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok ! :) 
előzmény
Válasz a(z) 5. üzenetre:
Kedves Barátom !
Teljesen igazad van. Köszönöm a kiigazítást.:) 
ember1#5
Sziasztok!
Kedves Vadmacs! Amit leírtál, ahhoz nincs mit hozzátenni. De egy dolog kimaradt belőle:Szimpátia, érzelmi kapcsolat nélkül ez nem megy.Legalább is ezt tapasztaltam eddigi életem során.Nekem van még egy rigolyám, ha legalább 2-3 óra zavartalan együttlétre nincs lehetőség, akkor  hozzá sem kezdek, mert biztosan kudarc lesz a vége. Férfiasan úgy mondják, valamelyik részvevő biztosan félbe marad.Az pedig nem jó, mert lelki ismeret furdalást is okozhat.  
debis#4
Keves ez a hely arra, hogy leírjam azt amit olyankor erzek...
paul-tailor#3
Én arra gondolok, hogy ezt nem bírom tovább, muszáj magamévá tennem, belé hatolnom... elönti a szenvedély a testem és minden észérv, gondolat megszűnik... hullámokban tör rám a kéjvágy és egy ponton megszűnik minden és leteperem a partnerem.
nimphom#2
Ilyenkor már nem szabad "gondolni" semmire, akkor lehet "érezni"  csak igazán, azt, ami leírhatatlan.
kivalac#1
SZiasztok!
Mit jelent ez a fórumtéma?
Nekem a lét alapeleme. Egyszerüen nem tudok nem gondolni rá.
Alig múlik el úgy egy óra, hogy ne ezen járna az eszem.
A kielégülés napi szükségletté vált. Voltak időszakok - sőt, néha most is vannak, amikor ezt magamnak kell megoldanom - de szerencsére voltak hosszú időszakok, amikor megtaláltam ennek természetes lehetőségét.
Ma még a munkámat sem, egyáltalán semmit sem tudok szinte addig  csinálni, amíg érzem a vágyat. Egyszerűen folyamatosan arra vágyom, hogy érezzem, lássam, és halljam azt, amikor a partnerem élvez. Ez a legnagyobb gyönyör - aztán persze isteni érzés őt utolérni, megadni neki a "kegyelemdöfést" és együtt élvezni. Azt hiszem a látvány az ami leginkább felizgat. Sokat nézem is az internet idevonatkozó forrásait amikor nincs más megoldás.
Hát röviden ez van.
J.

1
Beköltöznél Eropolisba?
Elfelejtetted a jelszavad?
Információ
A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ.
Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.