Válasz a(z) 102. üzenetre:
Szerintem aki félrelépett egyszer, az félre fog lépni utána is. Amint a nagy szerelem elmúlik...keresi újra...és újra. Az újból régi lesz, és jön egy új.

Válasz a(z) 104. üzenetre:Lehet, hogy nem is kell, mert talán van olyan szerencséd, hogy az a bizonyos nagy szerelem életed végéig tart. ;)
Ha meg mégsem, ráérsz majd akkor törni a buksidat. :D

Válasz a(z) 103. üzenetre: Ezen még nem gondolkoztam. :napersze: 

Válasz a(z) 102. üzenetre: És mi van akkor, ha egyszer a nagy szerelem véget ér és csak az marad, ami volt? Akkor újra kezdődik minden elölről? Újra keresed a nagy Őt, hátha megint találsz valakit, aki kordában tart?

Úgy gondolom a saját tapasztalatom alapján, hogy ha már valaki félrelépett egyszer, az megteszi sokadszor is. Csak egy nagy szerelem téríthet le erről az útról. Egy olyan, ahol test és lélek is megkapja az(oka)t ami(k) a félrelépés oka(i) volt(ak). Egy ilyen kapcsolatnál már nincs szükség félrelépésre, és az ilyet értelmes ember nem is teszi kockára vele.

Ki tudja? Szerintem pasik esetében a kalandvágy, a változatosság,esetleg új emberek, új dolgok megismerése.Netán saját határaink feszegetése.

Válasz a(z) 99. üzenetre: a büdöskurva az, aki fűvel-fával lefekszik, csak engem néz bokornak :D

Válasz a(z) 97. üzenetre:
Ezt én úgy hallottam, hogy vannak a rendes nők, vannak a kurvák, és vannak a büdös kurvák.
Rendes nő az aki csak velem, kurva az aki mindenkivel és velem, büdös kurva az aki mindenkivel csak velem nem. ;)

Válasz a(z) 97. üzenetre:
Hmmm... attól függ, kinek..

Bár, ezen is lehetne vitázni... Én nem ismerem azt a fogalmat, hogy "hagyom magam". Ha nem akarom, nem hagyom magam.
Ha én is akarom, akkor az több annál, hogy hagyom magam... Akkor igen aktív résztvevő vagyok. :D

Válasz a(z) 92. üzenetre:
Lehet, hogy írtam már?
Hiába na, öregszem.
De inkább kétszer mint egyszer se!

"Aki hagyja magát megbaszni, az kurva,
aki meg nem az a büdös kurva."
 :D  :D  :D 

Válasz a(z) 95. üzenetre:
Így látom én is. :) 

Válasz a(z) 91. üzenetre:

Részben így is van.

Valamint, *athene*, a válaszom aaresznek, a bloghoz is szól, a téma kardinális.


A nők egy része, csak a látszatot tartja fent.
Sokaknak volt valamilyen kalandja, mondom ezt úgy, hogy számottevő, személyes (nem csak erós) beszélgetés áll mögötte, férfiakkal és nőkkel egyaránt.

A legdurvább az álszent, aki tudja, mit tesz és titokban teszi, miközben tetszeleg a tisztes családanya és mintafelesleg szerepében.  Egy részük még köveket is dobál, ha a környezetében kiderül más nőkről hasonló.

Egy másik csoport, akinek nem volt esélye sem, mert nem környékezte meg senki, úgy könnyű, "tisztának" maradni. :D

Néha úgy érzem, hogy akik csupán félelemből nem teszik meg, vagy mert "a gyermekeim apja, anyja" de álmodoznak, másról, rosszabbak . Hangsúlyozom, néha! egy-egy konkrét eset kapcsán érzem csak,  mert senki nem rosszabb, vagy jobb, csak más.

Tiszteletem azoknak, akik hisznek a család szentségében, de nem kevésbé tisztelem azokat, akik meg merték tenni, bár vívódnak önmagukkal is, A gátlástalan, érzéketlen, "nekem jár" típusra nem pazarolom figyelmemet. Csupán az áldozataikkal foglalkoztam.

Egy a biztos, az élet sokkal nehezebb/egyszerűbb kegyetlenebb olykor kegyesebb,  de  szebb is, mint aminek látszik. Szerintem, nem szabad elveszíteni a hitünket,  önmagunkban, akkor sem, ha hibázunk, és akkor is törekedni kell az optimális, másokat legkevésbé sértő, bántó, magalázó megoldásra. 

Soha nem derül ki, nők, vagy a férfiak vezetnek-e :D, mert az nem elhanyagolható azoknak száma, akik soha nem osztják meg senkivel titkukat, de nem lennék meglepve, ha nagyon közelítene az arány.

Válasz a(z) 93. üzenetre:
Na azért. :D
Ez esetben a nők aránya kérdés továbbra is magyarázat nélkül van. :(
 

Válasz a(z) 92. üzenetre:
DE.

Válasz a(z) 91. üzenetre:
Egy nő azért mond nemet mert talán kurvának fogják tartani? Semmi más oka nem lehet? :o  :o  :o 

Válasz a(z) 89. üzenetre:
Nem vagyok benne biztos, hogy 30 év múlva is így lesz.
A mi korosztályunk nőtagjai akik még a "szocialista erkölcs" szerint nevelkedtek, másképp vannak gátlásokkal "felszerelve". Nagy részüket még zavarja, ha kurvának tartják őket.

És vajon mik a nemek közti arányok a "csak úgy" megcsalásban? Amikor nincs a másiknak alacsony libidója, nincs vele semmi különösebb probléma, csak egy kis változatosságról van szó.
Abban is vajon 50-50%? Szerintem nem. :(

És van egy másik szituáció is.
Tegyük fel, hogy a házasságban élő nem keres aktívan mást. De ha mondjuk megtetszik valakinek és az bepróbálkozik nála... akár nő, akár férfi az illető, ilyenek is lehetnek. A tapasztalataim szerint elhanyagolhatóan kevés az ilyen esetben nemet mondó férfiak aránya. Egy férjes nő sokkal de sokkal inkább mond nemet egy flörtre, mint egy nős férfi.
Ezt is szomorúnak tartom. :(

Válasz a(z) 87. üzenetre:
Statisztika. 
Ugyanazok a számok mást mutatnak, ha máshonnan nézzük. :D 
A klasszikus vicc, amikor két statisztikus vadászik.

Válasz a(z) 86. üzenetre:
Talán nálad életed során nem próbálkozott annyi nős férfi mint nálam. :(

Válasz a(z) 85. üzenetre:
Értem... Én nem. :D
A nemek közti arányt én is egyformára tenném... De abban az ominózus posztban, amire reagáltál, nem erre gondoltam. Ezek szerint én is félreérthető voltam...
Hanem arra, mi lehet a férfiakon belül azoknak az aránya, akik egyből a félrelépésben látják a megoldást, azokhoz képest, akiknél ez hosszú folyamat eredménye, átrágva, megoldáskeresések mellett.
Mindenesetre én nem látom annyira rossznak a helyzetet, mint Pandora.

Válasz a(z) 84. üzenetre:
Lehet, hogy félreérthető volt. 
A férfi/női arányra gondoltam. ;) 

Válasz a(z) 82. üzenetre:
Szerintem meg ennyire nem rossz a helyzet...
Friss kapcsolatokban esetleg. 15+ év esetén szerintem már többen megrágják...

Válasz a(z) 75. üzenetre:

Ne legyünk már diszkriminatívak!
Szegény megcsalt nők!
Hol van az emancipáció?
 :D  :D  :D 

Válasz a(z) 78. üzenetre:
"Beszélgettem egy-két férfival erről, és bár nem tudom, mi az arány, de tudom, köztük is van olyan, akinek a megcsalás nem az első gondolata volt..."
Nem hiszem, hogy nagy eltérés lenne az 50-50% aránytól.
 

Válasz a(z) 75. üzenetre:
"egy nőnél hosszú évek folyamata és rengeteg gyötrődés, agyalás, próbálkozás"

Nem vagyok nő, de hidd el nekem is! :D 
Mi a különbség egy nő és egy férfi között ebben?
(Feltételezve, hogy tényleg szereti azt akit készül megcsalni.)

Válasz a(z) 77. üzenetre:
Sok ilyen van... :)

Válasz a(z) 73. üzenetre:
Ha valaki igazán szereti a párját, annál hosszú folyamat a megcsalásig eljutni. Akár évtizedek.
És mindent megpróbál, hogy változzon valami. Ilyen esetben a félrelépés az utolsó lehetőség, vagy történik valami rendkívüli dolog ami ebbe az irányba viszi a dolgokat.

Örülök, hogy olyan férfi is hozzászól, aki benne van, és ezt vállalja...
Beszélgettem egy-két férfival erről, és bár nem tudom, mi az arány, de tudom, köztük is van olyan, akinek a megcsalás nem az első gondolata volt...
Mint már többször leírtam, nem minden fekete, vagy fehér.....
Köszönöm a hozzászólást! :)

Válasz a(z) 68. üzenetre:
Tudok olyat ahol a félrelépés hozta meg a pozitív változást.  :P 

Mosolyogtató, amit írtál. Hogy nem próbáltam? De, igen!!! Nagyon sokszor, nagyon sokféle dolgot. Romantika, utazás, gyertyafény, sport...bármi. Hidd el, vannak olyan emberek (és nem csak a nőkre gondolok), akik hormonálisan kevésbé kívánják az együttlétet. Van akinek a 2 hetente 1 is elég, van akinek a heti kettő is kevés. Nos, ez a probléma alapja. Nem elsősorban a minőséggel, hanem a mennyiséggel és a vágyakkal van a probléma. Van akinél az orális szex már extrémnek számít, van aki pedig e nélkül elképzelhetetlennek tartja a szexuális együttlétet. 
Az eltérő szexuális étvágy sokszor csak egy gyerek születése után derül ki, de akkor már nem szeretne az ember fájdalmat okozni. Igen, magamnak sem, mert a gyereket még saját vágyaim elé is helyezem!!! Fontosabb, mint én.

Nos, leegyszerűsítve ez a képlet. Kiugrani nem akarok, az eltérő vágyakat pedig nem tudjuk összehangolni, ennek ellenére nem mondanám, hogy szenvedésben élünk.

Válasz a(z) 74. üzenetre:
Igen, még azt el is tudom hinni hogy egy nőnél hosszú évek folyamata és rengeteg gyötrődés, agyalás, próbálkozás.

De sajnos nagyon sok férfit látok, aki ha nem ugrik az asszony a farkára mert az neki jár, akkor már megy is titkos kapcsolatot keresni. Egy percig nem töri magát azon, hogy vajon nincs-e vele valami probléma... :(

Válasz a(z) 73. üzenetre:
Ez sokszor hosszú évek folyamata... Nem egyből. A legtöbben alaposan megrágják, mindent megpróbálnak. Az ember ilyenkor vagy máshonnan pótolja, ami hiányzik neki, vagy borít mindent. 
Viszont ha szereted a párod (sokan, akik ebben még soha nem voltak benne, ezt elképzelhetlennek tartják), és ezen kívül minden rendben, akkor a legtöbb ember emiatt nem rúg fel több évtizedet. Aki igen, ott már más is hibádzik....

Szerintem nagyon ritka az, aki egy több évtizedes kapcsolatban egyszer sem lép félre... És ezeknek a nagy része is csak azért nem, mert nem mer, fél attól, ha kiderül, a párja otthagyja. 

Válasz a(z) 72. üzenetre:
És eszébe sem jut hogy megpróbáljon tenni a másik étvágytalansága ellen? Egyből a kézenfekvőt, a megcsalást említed mint megoldást, vagy az önmegtartóztatást.
Sült galamb vagy éhezés... és a főzés mint középső alternatíva..? :napersze: 

A félrelépés a kapcsolatban lévő partnerek eltérő vágyából fakad. Igen, van aki szenved és elfogadja, jobban fogalmazva megszokja a másik étvágytalanságát és a szex elé, fölé helyezi az életét, a családját, a kialakított életét, egzisztenciáját. Megmarad a vágyakozasnál, az álmoknál, mert nem akar kilépni a jelenlegi életéből...mert szereti a párját. A szex hiányzik, a vágyak elnyomásra kerültek, de ezt a szenvedést pótolja a párkapcsolat egyéb része: gyerekek, beszélgetések, anyagi biztonság és érzelmi biztonság.

Válasz a(z) 70. üzenetre: Tudom. Végigcsináltam. És végül válás lett a vége. Ezért írtam, hogy *mindkét* félnek meg kell érte dolgoznia, különben fabatkát nem ér az egész.

Ha nem ilyen a párod, akkor három lehetőséged van:
- beletörődsz és éled tovább a szürke hétköznapokat
- véget vetsz ennek a kapcsolatnak
- ismerkedsz itt és keresel egy szeretőt.

Mivel átéltem a Tiédhez hasonló szituációt, tudom, hogy miről beszélek. Nyilván nem vagyunk egyformák, minden helyzetnek meg van a maga sajátossága, ezért a döntések is különbözőek, de számomra a 2. lehetőség volt az elfogadható. Ma már talán másként döntenék, annak ellenére, hogy nem bántam meg, sőt! 
Sok minden megváltozott azóta, sokkal nyitottabb lettem a világra, és jól érzem magam a bőrömben. ;) De most már tudom, hogy egy hozzám hasonló, kissé dilis férfival kell találkoznom ahhoz, hogy tényleg boldog lehessek. ;)

Válasz a(z) 69. üzenetre:
Csak az ember van, hogy belefárad, hogy mindig neki kell kitalálni valamit, míg a másik nem is érzékeli, hogy probléma van... És ha mondod, nem érti...

Válasz a(z) 68. üzenetre:Nyilván nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a házasság se váljon unalmassá, megszokottá. A hétköznapokat is lehet színesebbé varázsolni, ha mindkét fél akarja. A szexben ugyanez a helyzet. Ha már egysíkúvá válik, akkor ezernyi módszer van arra, hogy ismét olyanná tegyük, hogy elérje a kívánt hatást. ;) 

Válasz a(z) 66. üzenetre:
Ez nagyonis igaz. Csak kérdés mit. Aki félrelépést tesz érte, annak nem valószínű hogy javulni fog a kapcsolata...

Válasz a(z) 66. üzenetre:

Nem azt mondom, hogy a szeretősdi a világ végéig tart, csak a kétfajta kapcsolat közötti alapvető különbségre próbáltam utalni :-)
De jogos a pontosításod, a "sosem" erős túlzás volt részemről. 

Válasz a(z) 65. üzenetre:Azt gondolom, egy válással és jónéhány év tapasztalattal a hátam mögött, hogy minden kapcsolat, legyen az házasság vagy szeretősdi, unalmassá válik, ha a felek nem tesznek valamit az ellenkezőjéért. 

Válasz a(z) 62. üzenetre:

Sosem (vagy csak nagyon sokára) kap annyit, hogy megunja, ez a szeretősdi vonzóereje és csapdája is egyben. A szeretősdiben nem szagoljuk egymás .....-t nap mint nap, nincs benne "kiábrándító", unalmas. Minden találkozás ünnep, sosem szürke hétköznap. Így aztán ez maga a rózsaszínű köves út - a kamu varázsló földjére.

Válasz a(z) 63. üzenetre:
Ha jó együtt a szex, akkor nincs csak szex. 
Én úgy tapasztaltam - lehet hogy ebben az emberek különböznek persze - hogy nálam nincs olyan kapcsolat hogy csak szex.
Ha lenne, akkor 1-2 alkalom után megunom az illetőt, és nincs kapcsolat. Ha kapcsolat van, akkor meg az már messze nem csak szex.

"A kérdés adott. Ki miért, és ki miért nem?"

Ez könnyű kérdés. És a válasz is az.

Ennél vannak sokkal nehezebbek. Persze csak akkor, ha nem csak szexről van szó.

Válasz a(z) 60. üzenetre:
Csak ott a probléma, ha az idegen kaja olyan finom, hogy beleszeret az ember a főzőjébe. Ja és ha sose kap belőle annyit, hogy megunja.

Ennél már csak az üvegen lehet jobban átlátni ;)

Nagyon jó téma! Szerintem a nagyobb étvágyú diszkréten kénytelen megoldja a problémát. Éveket, évtizedeket nem érdemes félredobni. Lehet kicsit be kell "zabálni" :) és utána jó a házi koszt is. Ha pedig újra kiéhezik az ember valami finomságra akkor ismét eszik :) 

Válasz a(z) 58. üzenetre:

Visszatettem őket, jó olvasgatást, akit érdekel.

Válasz a(z) 57. üzenetre:
Nézd, én ezzel úgy vagyok, ha meghagyom a többit, és csak azt a kettőt törlöm, akkor meg az egész egy értelmetlen katyvasz.
Na meg ha esther megsértődhetett, akkor akár én is azon, amit a képembe vágott...
De tudod mit? Hajrá! Én dolgozok, erre nincs időm. A jogok reggelig a tieid....

Válasz a(z) 55. üzenetre:

Igazándiból lehet, hogy csak egyedül a privát levelezést  közzétevő posztot kellett volna kimoderálni, meg az ezt kiváltó posztot  - a többi csak vitatkozás volt, hogy etikátlan-e vagy sem az ilyesmi, és ez tanulságos is lenne. Én visszatenném ezeket, ha másért nem, akkor ezért.  

Válasz a(z) 55. üzenetre: :P 

Válasz a(z) 54. üzenetre:
Sajnos nem tudom eldönteni mert nem olvastam őket, azt hittem a szokásos csörte. ;)
A 22-esre azért emlékeztem, mert Nyuszi ritkán szólal meg, de akkor 10 pontosak a hozzászólásai. A többit nem olvastam, mire beléptem, már elvonultak a viharok. :D

Akkor talán vissza lehetne térni a félrelépésekhez. ;)

A félrelépő férfiak eddig nem nagyon szerepeltek, úgy tűnik, csak a nők mernek beszélgetni róla...a félrelépő férfiak lapítanak. - Papírforma. :napersze: 

Válasz a(z) 49. üzenetre:
Háááát...a #22-es hozzászólás nemhogy nem volt off, hanem szerintem a fórum (és a hónap) legösszeszedettebb, legértelmesebb hozzászólása volt...és most törölve van.
Mintha egy tájfun söpört volna végig. :(

Úgy tűnik,ma a sokéves átlagnál is több az idióta :( 

Válasz a(z) 49. üzenetre:remekül csinálod,nyilván riaszt egyeseket 

Válasz a(z) 48. üzenetre:
Pusztán off miatt nem töröltem volna. Nem is akartam, de olyan szinten átment személyeskedésbe - teljesen függetlenül a témától - hogy rákényszerültem.

Remélem, emiatt nem fog elhalni..... Ha meg igen, tükörbe tudok nézni, nem rajtam múlt.

Ez rosszabb látvány mintha offok lennének. :(
El fog halni a fórum, ha kilométert kell tekerni ahhoz hogy ne azt olvassa az ember hogy törölve. :(
Távol álljon tőlem hogy beleszóljak, ez a te fórumod, de - ha nem trágár vagy törvénybe ütköző amit beírnak csak off - szebb inkább szólni hogy térjünk vissza, mint törölni. (Nekem ebben kb Zelda az etalon, aki nagyon szépen egyben tartja a fórumát és pont annyira engedékeny, ami még belefér, és nem erőszakosan de határozottan és tevőleg időről időre segíti a témát visszatalálni)
Off vége :)