Én kiváncsiságból kipróbáltam :pirul: azóta állandóan szopnék  :P 

Válasz a(z) 10. üzenetre:

Sajnos nem tudom, pontosan mire gondolsz.  :napersze:
 
Megnéztem a lapodat, te tisztában vagy önmagaddal, hogy biszexuális vagy. Nyilván nem eldöntötted, hogy holnaptól az leszel. Úgy ahogyan egy hetero is tisztában van önmagával. És aki bármiféle szituban, életkorban, vagy az általad felsorolt körülményekben elfogadja a férfi-férfi kontaktot, az nem hetero.
A legtöbbjét ugyanis taszítja a másik hímnemű közeledése. És szó sem lehet olyanról, hogy nem volt más, nem volt nő,csak ez jött össze..vagy bármiféle kifogás. Akkor inkább szex nélkül marad.
Én azt mondom a fekete az fekete és nem sötét szürke.Attól, hogy átneveznénk, még az maradna.

Válasz a(z) 8. üzenetre: Véleményem szerint ez nem tisztán fekete és fehér. Személye, sőt még az életkor és más személyes körülmények függvénye a genetikán kívül.

Válasz a(z) 7. üzenetre:
Egyetértek, lehet küzdeni az önazonosságért, vagy az ellen. A másik oldala viszont a család, az adatlapodon felvállalod, hogy van.
Nem kérdezem, hogy ők tudják-e, vagy milyen hatást váltana ki a környezetedből,beleértve az utánad következő generációkat, ha kiderülne.Aki régebben hozzám tartozott, ezt akarta elkerülni, a titkolózást, félelmet, és a villámcsapást.

Kíváncsi hetero* nem *létezik. Divatból nem próbál ki senki semmi olyasmit, ami nem vonzza, vagy taszítja.
A vonzalom nem választás kérdése.

Már beszéltem róla, hogy voltam mindenféle általam izgalmasnak tartott szituációban, ezek között volt az, amikor két csodás férfivel szeretkeztünk hármasban, de a két férfi olyan szinten hetero volt, hogy még a bőrkontaktust is kerülték, és semmiféle érintkezés nem történt köztük, mert irtóztak tőle, lévén mindketten full heterók.
Ez a heterok ismérve, és nem kíváncsiak semmilyen szinten a másikra, max egy hármasban a nő örömére egy társaságban vannak, de van aki még ezt is elutasítja.

Véleményem szerint biszexnek lenni, nem választás kérdése.
Genetikailag kódolt, akárcsak a homoszexualitás.
A homoszexualitás és a heteroszexualitás között folyamatos átmenet van a genetikai kódoltság alapján.
Lehet küzdeni az örökségül kapott szexualitás típusa ellen, de az szerintem felőrli az idegeket.
Csak divatból is ki lehet próbálni, de kicsi a valószínűsége, hogy egy tiszta heteró így váljon biszexé.

Kiváncsi heteroként jellemezném magam, ennek deffiniálása tulajdonképpen nem más mint szexualitás. Társas kapcsolatra vágyódás nélkül.

A válasz nyilván egyéni, de attól nem lesz elegánsabb, hogy sexről írsz, épp ellenkezőleg.Egyszer viszonyom volt valakivel, aki egy év után vallotta be, hogy részese volt egy homoerotikus kalandnak aktív félként.  Nem ment el ebbe az irányba, mert érezte, hogy maga előtt nem tudja felvállalni,és nem akarta magát bi-ként definiálni. Az önazonossága talán halványan megkérdőjeleződött, de választott.
Ha elfojtás, hát az, az ő döntése, mi okoz nagyobb lelki terhet, tudomásom szerint ehhez tartja magát.
Ha valaki nem liberális, a saját vágyainak felismerése akár  a szélsőségekig vezethet az önpusztításban, mert az értékrend és a világnézet is beleszól a testiség megélésébe. ( A vajon viszont nem választás kérdése, pontos j-vel.)

Szerintem a szexuális orientáció nem "rászokás" kérdése, hanem velünk született tulajdonság.
Férfiaknál ugyanúgy, mint nőknél. Aki a saját neméhez (is) vonzódik, az NEM hetero, hanem biszex vagy homoszexuális. Legfeljebb a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás miatt elfojtja.
Kíváncsi hetero nem létezik. 

Aki hetero, az soha, semmilyen körülmények között nem szeretne a saját nemével szexuális kapcsolatot létesíteni. Nem is kíváncsi rá.

Visszaútról pedig legfeljebb az elfojtás aspektusában lehet szó, és nem magában a vágyban, orientációban. 
Hogy aki kiengedte a palackból a szellemet, vajon vissza tudja-e gyömöszölni. 
Valószínűleg nem.

Szeretném, hogy egy méretes intimmel rendelkeziő gyönyörű transznemű lány megdugjon.